A Virgin Trains újabb fontos engedélyt kapott, és ha minden a tervek szerint alakul, 2030-tól akár napi húsz retúr járattal jelenhet meg London, Párizs, Brüsszel és Amszterdam között. Első látásra ez Richard Branson újabb látványos üzleti visszatérésének tűnik. Valójában azonban sokkal érdekesebb kérdést vet fel: hogyan lehetséges, hogy Európa egyik legfontosabb nemzetközi vasúti piacán több mint harminc éven keresztül gyakorlatilag egyetlen szolgáltató uralta a pályát?

Svájcban és Skóciában a turizmusstratégia nem szűk körű döntés, hanem demokratikus, széles szakmai részvételre épülő közös munka. Lehet ez végre példa Magyarország számára is?

A MABEUSZ, a MaReSz, a MUISZ, az MSZÉSZ és a VIMOSZ közös javaslatcsomagot tett le az MTÜ asztalára. Sok pontjával egyet lehet érteni, de minél alaposabban olvassuk, annál inkább az az érzésünk: ez nem a magyar turizmus egészének problématérképe, hanem egy meglehetősen szűk kör érdekeinek és prioritásainak lenyomata.

2026 augusztusában stratégiai koncepció készült a magyar turizmus és vendéglátás megújításáról az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesület készítette. Huszonegy pont, öt pillér, adózástól a vízgazdálkodásig. Komoly, végiggondolt anyag, amely a szokásos ágazati kívánságlistáknál lényegesen többet vállal: nem szereplőket akar támogatni, hanem működési környezetet javítani. Ez a szemlélet önmagában érték, és ritka.

Az elmúlt hetekben a Szálloda.blog részletesen foglalkozott a Robinson Tours ügyével, majd azzal is, hogyan érvényesíthetik kárigényüket a magyar utasok. Az eset számos olyan kérdést hozott felszínre, amely messze túlmutat egyetlen bolgár utazásszervező történetén: ki lehet ma Európában utazásszervező, milyen végzettség, szakmai tapasztalat, tőke, biztosítás vagy vagyoni biztosíték szükséges ehhez, és ki ellenőrzi, hogy a vállalkozás által átvett összegekhez képest a védelem

Gyerekbarát, gyerekmentes és felnőttbarát éttermek – pro és kontra, jó és rossz gyakorlatok Kevés olyan kérdés van a vendéglátásban, amely pillanatok alatt képes két táborra osztani az embereket, mint a gyerekek jelenléte egy étteremben.

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete egy kivételesen részletes és alapos szakmai anyagot tett le az asztalra a magyar turizmus és vendéglátás megújításáról, és különösen örömteli számunkra, hogy a 21 pontos koncepció számos megállapítása és javaslata erősen összecseng azzal, amit a Szálloda.blogon az elmúlt hónapokban mi is megfogalmaztunk.

Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter szombaton Facebook-oldalán arról számolt be, hogy a héten a magyar turizmus „meghatározó szakmai szervezeteivel” egyeztetett, nevezetesen a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségével, a VIMOSZ-szal, a MaReSz-szel, a Magyar Utazási Irodák Szövetségével és a Magyar Beutaztatók Szövetségével, miközben a találkozón a Gazdasági és Energetikai Minisztérium mellett a Magyar Turisztikai Ügynökség is részt vett.

A magyar turizmus az elmúlt években látványosan változott. Szállodák épültek és újultak meg, desztinációk kaptak fejlesztési forrásokat, új marketingkampányok indultak, és rendszeresen hallhattunk rekordokról, növekvő vendégéjszakaszámokról vagy éppen új turisztikai beruházásokról. Mindez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy a magyar turizmus működési modellje is korszerűbbé, versenyképesebbé és fenntarthatóbbá vált.

Minden egyes elemzés végén ugyanoda jutottunk vissza. Nem ahhoz a kérdéshez, hogy ki legyen az MTÜ vezérigazgatója, ki vezesse a szakmai érdekképviseleteket, vagy melyik politikai erő milyen szervezeti átalakításokat tervez. Sokkal inkább ahhoz az alapvető dilemmához, amelyről meglepően kevés szó esik a hazai szakmai és politikai vitákban: tudjuk-e egyáltalán, milyen turizmust szeretnénk építeni Magyarországon tíz év múlva?